Ami vagy amely?

Nyelvművelő levelek XII.

Nehéz kérdést tett fel régi kedves levelezőm, a debreceni Sutták Endre. Hogy melyik vonatkozó névmás a helyénvaló itt: „A könyvet, ami a kezében volt, letette az asztalra”; vagy pedig: „A könyvet, amely a kezében volt, letette az asztalra.”

Nos, kanyarodjunk neki!

„Egy könyvet látott, ami a földön hevert.” A földön bármi heverhet, de könyv aránylag ritkán. Itt a könyv sokféle, sőt szinte bármiféle egyéb tárggyal áll szemben; maga az a meglepő, hogy könyv. Nem valamelyik könyv, nem egy bizonyos könyv; csak könyv, nem pedig ceruza, kalapács vagy rumosüveg. Az ami úgy utal rá, mint tárgyaknak egy fajtájára.

No de: „Azt a könyvet kereste, amelyet tegnap olvasni kezdett.” Itt a könyv nem tárgyak egyik fajtája, hanem a könyveknek meghatározott egyede. Ez a könyv nem a ceruzákkal, kalapácsokkal, egyebekkel áll szemben, hanem minden más könyvvel; erre az amely vagy akár az amelyik utal helyesen.

„A könyvet, ami a kezében volt, letette az asztalra."

Ha tehát ugyanazzal a szóval tárgyak, dolgok egy bizonyos fajtájára utalok, az ami helytálló; azt jelzi: nem másfajta tárgy. Viszont a tárgyak valamelyik fajtájának egy bizonyos egyedére az amely utal pontosan; azt jelenti: éppen az, nem valamelyik másik abból a fajtából.

Nehéz ez? Hát lehet! De csodálatos képessége a nyelvnek, hogy a gondolatot ilyen árnyalatnyi pontossággal tudja követni és tükrözni. – Ha jól használjuk.

S most kell választ adnom levélíróm kérdésére. Azt tudom mondani, amiért sokan szidták már a nyelvművelőket: egyik sem rossz, mindkettő más. Ezért azzal csúfolnak minket, hogy nekünk „így is jó, úgy is jó”. Pedig ez nem így igaz! Olyan ez, mint a sokat emlegetett kutya és eb. Jó mind a kettő, csak más és más helyzetben. Nincs ölkutya és vérkutya, csak öleb és véreb; és nincs kiseb és nagyeb, sőt eb hideg sem, csak kiskutya, nagykutya és kutya hideg.

A Nyelvművelő kéziszótár épp ilyen kérdésekkel foglalkozik

Nos tehát: Ha azt kívánjuk kifejezni, hogy a kezében nem virágcserép volt, sem papucs, sem fürdőnadrág, hanem egy könyv, akkor így helyes: „A könyvet, ami a kezében volt, letette az asztalra.” Ha viszont könyveket rakosgatott, s az éppen a kezében lévőről van szó, így hangzik pontosan: „A könyvet, amely (vagy: amelyik) a kezében volt, letette az asztalra.”

Az ami tehát tárgyra utal vissza, mégpedig a fajtájára. Csak vigyázzunk: ne ékelődjék közéjük más tárgy neve, mert akkor bizony arra érthető! Mintha ezt mondanám: „A könyvet az asztalra tette, amit a kezében tartott.” Nem csodálom: nehéz lehetett kézben tartani – asztalt.

blogra.jpg

A boríték, amely félig kilógott a főorvos zsebéből...

S hogy ez nem az én tréfám, bizonyítsam egy anekdotával, amit a rádióban hallottam. (Nem amelyet, mert a rádióban sok egyebet hallani; ez tehát műsorfajta, nem egyed.) Egy borítékról szólt, amely félig kilógott a főorvos zsebéből. A folytatást szót szerint idézem: „Ez hozhatta izgalomba a vonaton működő zsebtolvaj fantáziáját, amit alkalmas pillanatban ki is emelt onnan.”

Máig is töröm a fejem: honnan és hogyan sikerült neki a fantáziát kiemelni. Mert az ez túl messze van, a boríték még messzebb. Itt még az amely sem segítene. Csak ez: „és alkalmas pillanatban ki is emelte onnan”.

Nem elég tudni: mit akarunk mondani. Jó azt is: hogyan!

 Deme László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései: