Egy jottányit se!

Nyelvművelő levelek XI.

Mi volt az a jotta? Egyfajta pénz, esetleg valamilyen mértékegység? Mit nem enged, aki egy jottányit sem enged?

Jotta szavunk valójában van is meg nincs is. Ott áll címszóként az értelmező szótárakban meg az idegen szavak szótárában; de csak ragos alakban használatos: „egy jottát nem enged”; még gyakrabban -nyi képzővel: „egy jottányit sem”. Jelentése helyett efféle körülírásokat találunk: „annyira ragaszkodik álláspontjához, hogy a legcsekélyebb engedményre sem hajlandó”; vagy általánosabban: „egy cseppet sem, semmit sem”. Magyar–idegen nyelvű szótáraink címszónak is a jottányi alakot veszik.

Történeti-etimológiai szótárunkból kiderül: sem pénz, sem mérték nem volt a jotta; hanem az i betű görög nevének, az iótá-nak latinosított formája. – A korai kereszténységnek hitbeli alapkérdése volt, hogy Krisztus egylényegű-e az Atyával, azaz: „homouzin”, vagy csak hasonló lényegű, tehát: „homoiuzion”. A jotta vízválasztó volt.

pope_leo_ix.jpg

IX. Leó pápa egy jottányit sem engedett...

Az i ma is az, például ebben a különbség-nem-tételben: helység és helyiség. Az első: településforma, falu vagy város. A második: épületrész, azaz szoba, konyha, kamra, iroda satöbbi. Szóban, írásban elég gyakori a felcserélésük; s idestova az igényesség, a nyelvi műveltség próbakövének számít; pedig a szövegösszefüggésből általában kiderül, hogy melyik tolakodott a másik helyébe.

Nem ilyen egyszerű néhány más i-vel és i nélkül hangzó szópár dolga. Szinte hivatalossá vált már a „szocializáció”-nak ez a magyarítása: társadalmasítás. Így veszi fel, társadalmasít alakban, „kollektivizál, köztulajdonba vesz, államosít!” jelentésben minden szótárunk. S ezt használja a gyerekek társadalomba illesztése-illeszkedése értelmében a szakirodalom.

ek2_960x400_960_400.jpg

Helység vagy helyiség? Nem mindegy!

Pedig a „szocializált” vagyonból nem társadalom lesz, hanem társadalmi vagyon; s a „szocializált” gyermekből is: társadalmi egyed. Ami történik vele, az nem társadalommá tétel, társadalommá válás, tehát nem társadalmasítás, hanem: társadalmiasítás. Ha valakit-valamit közösségivé teszünk, az nem közösségesítés, nem közösségiesítés; ha meg egyházivá, az sem egyházasítás, hanem egyháziasítás. Nem egylényegű lesz, csak hasonló lényegű.

De vigyázzunk! Amikor az állatok egy csoportját megszelidítettük, házivá tettük, akkor háziasítottuk őket. Ám ne essünk át a tulsó oldalra. Az egri borosgazdák ne dicsekedjenek azzal, hogy bikavérré a legjobb vörösboraikat háziasították. Mert az nem házi lett ezáltal, hanem házas: egylényegű, homouzin. Ami történt vele, az házasítás. Aminthogy udvarom egy részét kertesítem, ha kertté alakítom; de a szántóföldi vagy a szobai növényt csak kertiesíthetem, mert nem kertté lesz, hanem kertivé.

Egy jottányit se engedjünk hát el ott, ahol az kell. De ne is toldjunk oda, ahol semmi keresnivalója sincs!

 Deme László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései: