1. rész - Nyelvújítás, nyelvművelés
2. rész - A régi és új szavakról
3. rész - Az anyanyelv
4. rész - A folyton változó nyelv
5. rész - A szavak értéke

Minden nyelv… csak a maga természete szerint lehet szép és tiszteletre méltó. (A nyelvművelő Kosztolányi)

 *

 A nyelv egymagában álló hatalmas szervezet, egy természet-produktum, melynek oly furfangos, de lényegében fölségesen egyszerű törvényei vannak, mint a természetnek. (A nyelvtanulásról)

 *

 A nyelvben csak lélektani következetesség van, az értelmi következetesség a legjelesebb írók kristálytiszta mondataiban se több, mint az ősnépek vagy az ötéves gyermekek következetessége. (Pár szó a nyelvújításhoz)

 *

 A nyelv természeti jelenség. Gyökerei mélyen belenyúlnak a múlt őstelevényébe, egészen a történelem előtti korig, s van törzse, ága, lombja, eleven virága is. (A tudomány nyelve)

 *

 Olyan titoknak fogom föl a nyelvet, mint a természetet, mint tulajdon életemet. (Abécé a nyelvről és lélekről)

 *

 A nyelv, mely oly gyöngéd tud lenni, néha kegyetlen, hideg. (Abécé a nyelvről és lélekről)

 *

 Itt kezdődik a nyelv, az anyanyelvnél, és itt is végződik. (A lélek beszéde – 5. Az anyanyelv édessége és végtelensége)

 *

 A nyelv az ember vallomása. (A lélek beszéde – 1. Gép és csoda)

 *

 A műnyelvek az értelem lombikjában jöttek létre. Tartósak, mint a kaucsuk kézelő és a bádogpohár. Nem hervadnak el soha, akár a papírvirágok. De nincs színük és illatjuk. (A lélek beszéde – 2. Műnyelvek)

 *

 A műnyelveknek nincs emlékezetük, se térben, se időben. Múltjuk még oly kicsiny, hogy hagyományuk sincsen. (A lélek beszéde – 2. Műnyelvek)

 *

 A nyelv nem lehet „egyszerű”, mert az ember nem „egyszerű”, aki beszéli. (A lélek beszéde – 5. Az anyanyelv édessége és végtelensége)

 *

 A nyelv, rejtetten, mindenre emlékszik. Az fölveszi magába a múlt elfelejtett szokásait, melyek tovább bujkálnak benne, homályosan. (Szokásmondások)

 *

 Nincs és nem lehet „teljes” szótár. A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből. A nyelv azonban a tenger, a tenger. (Kagyló és tenger)

 *

 A nyelv maga a végtelenség. Minél tovább foglalkozom vele, annál inkább látom, hogy sohase lehet a végére érni. Csak vérünk érzi. Értelmünk mindig elámul, ha elemezzük és tudatosítjuk azt, amit vérünk érez. De ez az ámulat számomra az élet egyik legnagyobb gyönyörűsége. (Kagyló és tenger)

 *

 Minden nyelv egy külön hangszer. (A tíz legszebb szó)

 *

 A nyelv nem ésszerű. Az a műszer, mellyel legfinomabb gondolatainkat közöljük, nem a logikán alapul, éppoly illogikus, mint a költészet vagy az álom. (Csibésznyelv)

 *

 Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel. (A tíz legszebb szó)