1533-ban, Murmelius lexikonában bukkan fel először: „Lauendula: Leuendula”, majd 1552-ben Lauendula bokor alakban olvasható (OklSz.).

Vándorszó a latinból. Neve a ’mosni’ jelentésű latin lavare igéből ered. A névadás azzal magyarázható, hogy ezt a növényt használták a mosdóvíz és a fehérnemű illatosításra. A kicsinyítő képzős latin szó elsősorban a botanikai szaknyelv révén több más nyelvbe is bekerült.

A Szigetközben molyfű, molfű a neve. A Pliniusnál olvasható blattaria növénynév a latin blatta ’moly’ szóból képzett. A név magyarázata több forrásban is olvasható. Melius Juhász Péternél: „hánd a ruhác közzé és nem hadgya a Molynac meg enni”; majd Veszelszki Antal említi: „moly fünec tsak onnét hívatik, hogy a molyokat e’ fű magához vonzza, és egybe reá sereglenek”; illetve jóval később Kassai József azt írta: „a’ molyokat magához vonja, és rá sereglenek”. A Szigetközben ma ruhásszekrényekbe teszik az erős illatú növényt. Tény, hogy maga a levendula nem túl hatásos a molyok ellen, de a növényből kivont tömény olaj kis darab vattára csepegtetve távol tartja a molyokat.

A Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó, aromás illatú, évelő félcserjék. A hajtásaikban lévő kesernyés ízű illóolaj nemcsak a legelésző állatok kedvét veszi el a rágcsálástól, de a konkurens növények magjainak csírázását is gátolja. Jellegzetesen xerofil, szárazságkedvelő növények. Vízszívó gyökereik a talajba 3–4 m-re is lehatolnak. Kényesek a felesleges nedvességre, különösen a téli nyugalmi időszakban. Meleg- és fényigényes növények, a téli fagyokat jól tűrik, fagykárt csak kivételesen hideg, hótakaró nélküli években szenvednek el.

Az első levendulaültetvényt 1920-ban Magyarországon Bittera Gyula telepítette Tihanyban, Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. A hibrid levendula üzemi telepítése később, a húszas évek végén kezdődött, Angliából származó szaporítóanyaggal. A levendulabokor természetes körülmények között félgömb alakú. A többéves valódi levendulatő 40–60 cm magas, átmérője 80–120 cm. A hibrid levendula erőteljesebb növekedésű, bokormagassága a 80–100 cm-t, átmérője a 150 cm-t is meghaladhatja.

Virágzatuk álörvökből álló, szaggatott, hengeres álfüzér. A valódi levendula örvei a virágzatban lazán, a hibrid levendulánál szorosan helyezkednek el. Virágaik zigomorfok, színük fajtától függően a lila különböző árnyalatában változik. A valódi levendula június végén, júliusban virágzik. A hibrid levendula később, július elején kezd virágozni, fő virágzása július utolsó hetére tehető. Levelei szálasak vagy keskeny lándzsásak, keresztben átellenesek, szürkészöldek, nemezesen v. gyéren szőrözöttek.

A L. angustifolia drogja a teljes kinyílás előtt gyűjtött és megszárított virág a Lavandulae flos, valamint a friss virágzatból vízgőz-desztillációval előállított illóolaj, az Lavandulae aetheroleum. Mindkettő szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben. Ritkábban alkalmazzák a levendulafajok virágzó hajtásait (Lavandulae herba), mely nem hivatalos drog. Illóolajnyerés céljából a levendulát teljes virágzásban takarítják be.

Gyógyhatásai közé tartozik, hogy görcsoldó, emésztést javító, nyugtató. Külsőleg ideggyulladás és reuma kezelésére használható.

Felhasználása: A virágdrog forrázatát mint nyugtatószert alkalmazzák ideges, feszült állapotok és túlterheltség esetén. Jó hatású álmatlanság és ideges gyomor- és bélpanaszok megszüntetésére. Fokozza az epeműködést. A levendulavirágoknak nyugtató hatásuk van, gyógyfürdőnek elkészítve is. A levendulaszesz idegzsábák ellen jó hatású, mint bedörzsölőszer. A levendulaolajat belsőleg neurotikus betegek gyomor- és bélpanaszai ellen használják, kockacukorra cseppentve.

A levendula illóolajának legnagyobb felhasználója a kozmetikai és illatszeripar. 

A cikk megírásához a NÖVÉNYNEVEK ENCIKLOPÉDIÁJA című TINTA kiadvány volt segítségemre.

A fotókat készítette Vasné Lánszki Judit.